|
2013-04-07 20:20:12, vasárnap
|
| |
| |
-5. rész
Gondolatban még egyszer átértékelte a nap eseményeit, ahogyan megszokta. Eszébe jutott az ősi szokás, amit a szülétől hallott valamikor. Azt tartja a mondás, aki idegen helyen hajtja álomra a fejét, és megszámolja a szoba sarkait, fontos üzenetet kap fentről álmában. A várakozás reményével együtt bújt a takaró alá, kezében az elmaradhatatlan rózsafüzérrel.
Reggel nem emlékezett, meddig jutott az esti imádságban, olyan jót aludt. Az ablakhoz lépett, mindkét zsalugátert szélesre tárta. A napsugarak ecsetjükkel aranyszínűre festették a szoba falát. Ijedten pislantott az órára. Izgatottan készülődni kezdett. A folyosón Lilikével futott össze, aki készségesen útba igazította. Megpihen majd a szentély előtti padon, ha zárva találná a kápolnát... - gondolta. Jól esett a reggeli séta, néhány fűszálon harmatcsepp csillogott, a talpa alatt csikorogtak a kavicsok. Fölötte az egyik ágról madárfütty köszöntötte.
Felért a dombra, azonnal észrevette, a templom ajtaja tárva nyitva. Ahogy belépett szeme elé tárult a belső, az első sorban valaki fejét lehajtva imádkozik. Hátulról is felismerte. Nem moccant, nem akarta megzavarni az áhítatot, cipője kopogásával. Maga is imára kulcsolta két kezét. Az ájtatos csendben megnyílt az oldalajtó, jótartású fiatalember lépett ki rajta, reverendában. Megállt az oltárnál, keresztet vetett és a térdelő hölgy felé folytatta útját. Az oszlop mögé húzódott, a légzését visszatartva figyelt. Soha nem volt kíváncsi természetű, de ott akkor a lába gyökeret eresztett, és nem tudott tovább lépni. A nő észrevette a férfit, felállt, amikor találkoztak, szorosan átölelték egymást, és csendben suttogni kezdtek.
El innen, gyorsan! - zakatolt fejében a gondolat. Még csak az kéne, hogy észrevegyék, örökre elrontaná a renoméját, azt gondolnák róla, hogy leselkedik. A pár jól el volt az oltár oldalánál egymással, így egérutat nyerve szaporázni kezdte lépteit egészen a házig. Szomorúan állapította meg, hogy az első vizit Isten házában csalódással végződött. Gondolatai összekuszálódtak, a bogok nem engedtek, egyre jobban gabalyodtak. Közeledett a reggeli idő. Kellemes csengő- bongó hang jelezte, tálalva van. Pruszlikot vett magára és elindult az ebédlőbe. Az esti társaságból többen köszöntötték és asztalukhoz intették. Nem győzött hárítani, udvariasan közölte, az este megtalálta a helyét. Egyenesen a kerekes székes asztalhoz tartott, ahol a két hölgy már várta. Pár perc múlva, megérkezett az öregúr. Az asztaltársaság érdeklődésére beszámolt a nyugodt éjszakáról. Délelőtti programnak a könyvtárat jelölte meg. A kápolnai látogatásáról mélyen hallgatott.
Nem sokat időzött az asztalnál, elindult a könyvtárba. A harmadik sorhoz ért, mikor telefonjának berregése hasította ketté a néma csendet. Mindenki feléje fordult, érezte, fülig pirul. Remegett a keze, amíg kihámozta zsebéből a készüléket. Kinyomta és elnézést kért. Zavartan hagyta el a termet. Ez bizony nem az ő napja lesz, mi jöhet még? Visszahívta Leventét. Örömmel tapasztalta, a fiú hangjában visszatért a régi nyugalom.
- Szia, Mamikám, hogy aludtál? Tegnap este sokat beszélgettünk Emesével. Nagyon kedves, és rendkívül intelligens lány. Tudod, hogy pszichológus? Nagyon ért az emberekhez. Azt hiszem, tényleg megnyugodhatunk, jó helyen leszel, ha úgy döntesz, hogy maradsz. Értékes lány lehet, olyan szépen beszélt a családjáról, a hitéről, és a hívatásáról. Megkértem egy kicsit figyeljen rád, mert biztos nagyon szomorú vagy. Ő nem így látja, de megígérte, hogy minden tőle telhetőt megtesz annak érdekében, hogy jól érezd magad. Anyáék sokat szomorkodnak, hogy nem hallgattál rájuk, és nem változtattad meg a döntésedet. Nagyon várjuk a hétvégét, hogy itthon legyél. Mamikám, nincs szükséged semmire? Ne látogassalak meg délután?
- Nem, ne! Hosszú az út, holnapután úgy is találkozunk, és két napig együtt leszünk. Sőt a jövő héten még többet, mert csütörtökön aláírjuk a vevővel a szerződést, és kezdődik a munka.
- Erről most hallok először, már ilyen előrehaladott állapotban van a dolog? Még a beszoktatás előtt! No, és, ha mégis meggondolod, s nem maradsz benn, ugye akkor hozzánk költözöl? Istenem! De jó is lenne! Erről jut eszembe, milyen a kápolna, biztos vagyok benne, hogy már meglátogattad.
- Jaj, Levikém, majd mindent elmesélek, ha találkozunk, most nem tudok beszélni.
- Rendben, akkor elköszönök, puszillak! Délután hívlak!
- Menj csak, csókollak benneteket, ne izguljatok, jó helyen vagyok - zárta le a beszélgetést.
Kikapcsolta a telefont, mielőtt visszatért az olvasóterembe. Zavarta az előbbi jelenet, de még jobban, amit a kápolnában látott. Még, hogy értékes teremtés, na hiszen, pappal ölelkezik, az unokának meg hitről, családról papol. Pont az unokájának, aki jó lelkű és naiv. Milyen bársonyos volt a hangja, ahogy erről a perszónáról beszélt. Na, hiszen, tán csak nem csavarta az a nő az ujjai köré szegény fiút. El kell mesélnie neki... Vagy mégsem, mert akkor biztos azon lesznek, hogy ne maradjon itt. De, talán mégis - morfondírozott magában. Aki erre képes, az más gonoszságokban is részt vesz...
Nem tudott figyelni a könyvekre. Csak araszolt a sorok előtt. A napilapokhoz igyekezett, végigmérte a kínálatot. Tetszett, amit látott. Bulvárnak nyoma sem volt. Leült és kinyitotta a polgári lapot, de csak a betűket látta, a tartalom nem jutott el a tudatáig...
Nem tudott szabadulni a gondolataitól. Hiába próbálta lekötni magát, úgy járt, kelt a szobában, mint akinek eszét vették. Nem értette, hogy lehet, minden olyan szépnek látszik, mégis hamis. Már pedig, nincs visszaút. Szerdán szerződéskötés. Nem veheti észre rajta senki, milyen zaklatott. Lemegy, sétál egyet a parkban, talán elcsendesedik az elme, és tisztább lesz a kép. Fogta a novelláskötetet és leült az első padra, úgy csinált, mintha olvasna. Nem akart senkivel beszélni. A nyitott könyvre meredt a tekintete, de a sors vetítőjében más filmet játszottak, ismétlődtek a kockák.
- De, jó, hogy itt találom Ilonka, lenne pár kérdésem a családdal kapcsolatban. Nem szeretem a hivatalos kérdőíveket, szívesebben beszélgetek kötetlenül a lakóinkkal. Azt tudom, hogy özvegy, Levente elmondta az este, hogy milyen aktív, csodálatos asszony, a napi teendőit teljesen egyedül látja el, sőt számítógépezik. Intelligens, értékes az unokája, egy probléma van vele, túlságosan félti magát. Próbáltam megnyugtatni, és megígértem neki, nagyon fogok figyelni Ilonka nénire, hogy ne csalódjon bennünk, és jól érezze magát.
- Köszönöm, hallgatom, kérdezzen csak kedves Emese - válaszolt, tessék-lássék módon.
Sokáig beszélgettek, minden kérdést megválaszolt. Nem volt ínyére ez a beszélgetés, ezért nem is kérdezett vissza. Örült, amikor végre egyedül maradt.
Az étkezések során megpróbált nyugodtnak látszani, azonban a társai megérezték, hogy valami nyomja a lelkét. Elcsendesedve költötték el az ételt. Vacsora után, István, az öregúr megpróbálta felvidítani, kanasztázni hívta. Nem volt kedve kártyázni, félt a cinkelt lapoktól...
folyt. köv. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
Címkék: összekuszálódtak, megnyugodhatunk, novelláskötetet, elmaradhatatlan, számítógépezik, szerződéskötés, asztaltársaság, morfondírozott, gonoszságokban, rózsafüzérrel, gondolataitól, elcsendesedve, beszélgettünk, előrehaladott, meglátogattad, érdeklődésére, olvasóterembe, látogatásáról, elcsendesedik, kapcsolatban, szomorkodnak, visszatartva, változtattad, aranyszínűre, telefonjának, pszichológus, reverendában, köszöntötték, megnyugtatni, látogassalak, beszélgettek, napilapokhoz, beszélgetést, megválaszolt, zsalugátert, készségesen, szülétől hallott, szoba sarkait, várakozás reményével, elmaradhatatlan rózsafüzérrel, esti imádságban, ablakhoz lépett, napsugarak ecsetjükkel, szoba falát, folyosón Lilikével, szentély előtti, reggeli séta, talpa alatt, egyik ágról, templom ajtaja, első sorban, ájtatos csendben, Visszahívta Leventét,
|
|
Offline
